Az Eötvös utcai Általános Iskola igazgatója, Szombathy András irodájában fogadta Dikácz Ernőt, és tájékoztatta, hogy a hagyományos, 32 csapatos Eötvös-kupát idén nyártól 1992-ben, illetve azután születettek számára rendezik meg, a csoportmeccseknek Debrecenen kívül Balmazújváros és Nagyvárad is otthont ad majd.
A következő állomás a városháza volt, ahol Debrecen sportért felelős alpolgármestere, Pajna Zoltán, Debrecen sportbizottságának elnöke, valamint a megyeszékhely jegyzője, a korábbi kiváló röplabdázó, dr. Szekeres Antal fogadta Szombathyt és Dikáczot. „Kiemelt fontosságú bázisnak tartjuk Debrecent, amely napjainkban leginkább az utánpótlás-nevelés területén ér el remek eredményeket, hiszen a diákolimpiákon rendszeresen dobogóra állhatnak a város csapatai – kezdte az MRSZ főtitkára. – A vidéki bázisok megerősítése, a kapcsolatok javítása rendkívül fontos feladat. Sportágunk mellett szól, hogy mellőz mindenfajta agressziót, test-test elleni küzdelmet.”
Dikácz kifejtette: a profi csapatok, válogatottak versenyeztetése, menedzselése, pénzelése nagyon sokba kerül, ezért a 2012-es londoni olimpiára koncentrálva az utánpótlás-nevelés erősítését szorgalmazzák, segítik. „Az európai hírnevű Eötvös-kupa méltán lehet Debrecen egyik büszkesége, de a kontinens fiatal röplabdázóin kívül katari, tajvani és egyesült arab emírségekbeli csapatok is jártak már itt, és vitték, viszik a város jó hírét a világban – folytatta a sportvezető. – A sportiskola keretein belül a helyi utánpótlás sokkal jobban fejlődhetne.”
Pajna Zoltán, Debrecen sportért felelős alpolgármestere elismerte, hogy a pénzelosztás mindenhol szubjektív, de hozzátette, hogy a sportág jelentősége, eredményei, népszerűsége is közrejátszik a támogatás mértékének meghatározásához. „Városunk a sportot erejéhez képest túlfinanszírozza – vélekedett a városvezető. – Az önkormányzat gazdasági helyzete már nem olyan stabil, mint régen. Van, akinek nem kellene adni, mégis adunk, a labdarúgócsapat például már évek óta nyereséges, mégis jelentős városi forráshoz jut minden évben. A két kézilabdacsapatot és a labdarúgókat kiemeltként kezeljük, a többi sportág számára pályázati lehetőségek vannak, az anyagi források persze az igények töredékét sem képesek kielégíteni. A versenysport, ezen belül az olimpiai sportágak képviselői, illetve a szabadidősportok elkötelezettjei is sorban állnak. Törekszünk az olimpia-centrikusságra, tízmillió forintot elkülönítettünk a város olimpiai részvételre esélyes egyéni sportolói számára.”
Pajna Zoltán hozzátette: ismerik az olcsó, vagy ingyen teremhasználatra vonatkozó igényt, de jogilag szabályozva van, hogy az önköltséggel mindenképpen kalkulálni kell, az alá sehol nem mehetnek az ár meghatározásakor. „Saját magunknak sem adhatunk bérbe ingyen egy önkormányzati tulajdonú termet, ha mondjuk állománygyűlést akarunk tartani – közölte az alpolgármester. – Ezek kívül nem tudunk annyi fizetést adni az utánpótlásedzőknek, hogy érdekeltek legyenek munkájuk tisztességes elvégzésében, csak az elhivatottságra hagyatkozhatunk. A sportiskolák állami támogatása három-négy éve megszűnt, és működtetésük önkormányzati feladattá vált. Mi évi százmillió forintot költünk rá, folyamatos az igény a bővítésre, tárgyalások jelenleg is folynak, de most nem látok esélyt a költségvetés növelésére. Ugyanakkor majdnem minden iskolának megvan a maga sportága Debrecenben, egy röplabda-tagozatos, városi – tehát nem körzeti alapon működő – beiskolázású sportosztályt is létre lehetne hozni valahol, például az Eötvös utcai iskolában.”
Dikácz Ernő egy keretszerződést megkötését javasolta a Magyar Röplabda Szövetség és Debrecen városa között, ez az összes jelenlévő tetszését elnyerte. A megállapodás háromoldalú lesz, a sportági szakszövetségen és az önkormányzaton kívül a Debreceni Egyetem is belekerült, hiszen a hajdúsági megyeszékhelyen tanuló harmincezer diák a minőségi sport alapját képezheti. Pajna Zoltán hozzátette: válogatott eseményeknek nagyon szívesen helyt adnak, a debreceni sportinfrastruktúra ezt lehetővé teszi, címzett támogatásra, egy szakosztály segítésére viszont korlátozott lehetőségeik vannak.
Szombathy András vette át a szót, és emlékeztetett rá, hogy jelentős segítséget nyújtott az Eötvös DSE számára a város, amikor egy évvel ezelőtt egymillió forinttal támogatta. „Amikor még a röplabda is tagja volt a sportiskolának, tizenhét utánpótlás-bajnokságot nyertek csapataink, és olyan válogatott sportolókat nevelkedtek itt, mint például Bardi Gyöngyi – közölte az iskolaigazgató, sportvezető. – Általános iskolánkban személyiségfejlesztő-felzárkóztató, valamint autista osztály is van, fontos lenne, hogy egy röplabdás osztály is beinduljon, hiszen az vonzóvá tenné intézményünket. A feltételek adottak, hiszen van hitelesített termünk, négy röplabda-edző dolgozik nálunk, és azt hiszem, a bezárástól sem kell tartanunk, mert három éve, mióta igazgató vagyok, folyamatosan nő a tanulói létszám.”
Asbóth Endre, Debrecen sportbizottságának elnöke elismerését fejezte ki, mondván Szombathy Andrásék tartják életben a sportágat Debrecenben, óriási munkát végeznek. „Korábban voltak kísérletek arra, hogy a röplabda ismét tagja legyen a sportiskolának, de ott minden sportág minimum három-ötmillió forintba kerül – közölte az elnök. – Megteszünk minden, ami tőlünk telik, sportágra való tekintet nélkül, de az az elvünk, hogy egy sportág vagy legyen teljes jogú tagja az intézménynek, vagy ne legyen tagja. Jelenlegi helyzetünk ezt nem teszik lehetővé, azt viszont igen, hogy felajánljuk: Debrecen városa otthont adna a diákolimpia egyik idei országos döntőjének!” Dikácz Ernő ekkor a Magyar Röplabda Szövetség másik olimpiai sportágára, a rendkívül népszerű és jelentős PR-értékkel bíró strandröplabdára terelte a szót, ám Asbóth elmondta: mindössze egyetlen homokos pálya van a városban, ezért Debrecen nem lehet házigazdája jelentős tornáknak. Dikácz hozzátette: strandröplabdában nagyobb a sansz az olimpiai részvétel kivívására, mint teremben, a szakág népszerűbb, nézettebb, jobban eladható, nem véletlen, egy olyan világcég, mint a Coca-Cola, a magyar strandröplabdázás mellett áll.
Dr. Szekeres Antal, Debrecen jegyzője közölte, ő elfogult, hiszen korábban hosszú éveken keresztül röplabdázott, majd megélte azt is, hogy a tizenhét éves fia is ezt a sportágat szeretné művelni, de abban a városban, ahol az apja a jegyző, erre nincs lehetősége. „Persze, látom a költségvetést, tehát ismerem az okokat – sóhajtott Szekeres. – Két év volt két férfi válogatott meccs a Főnix Csarnokban, és megdöbbenve láttam, hogy akár kezet is foghatnék a közönséggel, hiszen szintem mindenkit ismertem abból a harminc emberből… A szabályváltoztatások, a rendszeres televízió-közvetítések, valamint a strandröplabda elterjedése jó hatással volt a sportágra. Erőforrás-oldalon még jól el vagyunk látva itt, Debrecenben is, de csak egy ideig, hiszen a szakemberek hamarosan elkopnak, már most is sokan más sportágban dolgozva találják meg az anyagi boldogulásukat.”
Ezután Dikácz Ernő, Szombathy András és a városvezetők elköltöttek egy fenséges ebédet a szomszédos belga étteremben, majd a főtitkár és az Eötvös DSE vezetője a megyeháza felé vették az irányt, hiszen ott már várt rájuk Kocsis Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Farkas Istvánné, a Magyar Diáksport Szövetség röplabda szakreferense. Szombathy beszámolt arról, hogy a megyében nem csak Debrecenben, hanem Hortobágyon, Balmazújvárosban, Derecskén, Berettyóújfaluban, Hajdúszoboszlón és Hajdúböszörményben van röplabdaélet, ezek a vidéki fellegvárak a regionális bajnokságban is szerepelnek. Dikácz Ernő elmondta: általában nem a röplabda a legfontosabb sportág a nagyvárosokban, így Debrecenben sem, éppen ezért súlypontokat kell létrehozni, olyan bázisokat kell kiépíteni, ahol nem kell marakodni a támogatásért más sportágakkal. A főtitkár arra kérte az alelnököt, hogy a diákolimpiai mérkőzések játékvezetőinek díját a megyei önkormányzat a városi gyakorlathoz hasonlóan vállalja át, s lehetőség szerint biztosítson termet és kupákat a fontosabb rendezvényekre.
Szombathy arról beszélt, fél, ha nem lesz meg a sportegyesületi háttér, amely az általános iskolai korosztályból kiöregedő sportolók számára biztosítja folyamatosságot, akkor elsorvadhatnak a legfontosabb bázisok. „Hajdúszoboszlón önkormányzati képviselő vagyok, tehát ott is tudok segíteni informális módon, és természetesen továbbra is kiírunk pályázatokat, amelyekre sportegyesületek jelentkezését is várjuk – közölte Kocsis Róbert. – Az erkölcsi támogatás természetesen korlátlan mértékben rendelkezésre áll, nyitottak vagyunk, védnökséget bármikor szívesen vállalunk. A strandröplabdát a nagyobb forgalmú strandokra kellene koncentrálni, ilyen van Tiszacsegén, Berettyóújfaluban, Hajdúnánáson és Hajdúszoboszlón is.”
Dikácz Ernő debreceni programjának utolsó állomása az a röplabdás fórum volt, amelyet a Megyeháza Bessenyei termében szervezett Szombathy András. A főtitkár a kezdés előtt nyilatkozott a Debrecen TV-nek és az Alföld TV-nek, majd körülbelül húsz helyi röplabdás részvételével kezdetét vette a beszélgetés. „Sok értelmes, tehetséges, jól felkészült szakember dolgozik a magyar röplabdasportban, de tele vannak feszültséggel, konfliktussal – mondta rövid bemutatkozás után a sportvezető. – A sportág most olyan helyzetben van, hogy legalább a többségnek meg kellene alkudnia, félretenni a sérelmeket, az ellenségeskedést. Nem voltam soha röplabdázó, kívülről csöppentem bele a sportágba, eleinte azt hittem, hogy ez hátrány, de hamar kiderült, hogy előny, hiszen nem befolyásolt senki és semmi. A gyenge, csapnivaló kommunikáción változtattunk, a szövetség és a klubok között létrehoztuk az egyesületi hírlevelet, a szövetség és a sajtó, illetve a média képviselői közötti információ-áramlást pedig a rendszeres sajtó-hírlevelek segítik. A Magyar Röplabda Szövetség internetes oldala megújult, és több internetes újsággal van kommunikációs partneri megállapodásunk.”
A főtitkár a nyomtatott sajtóról beszélt a következő percekben, hiszen bármerre jár, az a kérdés szinte sosem marad el, hogy a Nemzeti Sportban miért nincsenek röplabdás cikkek? Dikácz elmagyarázta, hogy egy külföldi tulajdonú lapnál csak a gazdasági szempont, a példányszám-növelés számít, ezért csak a legnépszerűbb sportágakkal foglalkozik. Ezzel szemben a sportnapilap internetes kiadása – amelyet egyébként immár háromszor többen olvasnak, mint a nyomatott változatot – korlátlan mennyiségű cikket elbír, ezért a röplabdával kapcsolatos írások is ott találtak új otthonra. „A havi rendszerességgel megjelenő egyesületi hírlevéllel, illetve a megújult Röplabda újsággal kapcsolatban várjuk a visszajelzéseket, véleményeket, fontosnak tartjuk a kölcsönös információáramlást – mondta Dikácz Ernő, majd áttért az anyagi lehetőségek ismertetésére. – Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium támogatása nagyon kicsi, költségvetésünk jelentős részét szponzorok segítségével kell fedezni. Nagy előny, hogy sportágunk benne van a NUSI-UPI programokban, így az utánpótlással kapcsolatos költségek nem minket terhelnek.”
A főtitkár ismét azt fejtegette, hogy hamarosan választani kell két ellentétes struktúra között: vagy minden egyesület apró támogatásban részesül, vagy a legjobb adottságok között működő egyesületek, szakosztályok részesülnek jelentősebb segítségben, s amolyan bázisokká fejlődnek. „A nagyvárosokban sok sportág működik, a röplabda ezeken a helyeken csak kis szeletet tud kihasítani magának a támogatásokból, ezért lenne érdemes olyan településeken működő súlypontokat, bázisokat létrehozni, szponzorálni, ahol nincs sem labdarúgás, sem kézilabda, sem kosárlabda, persze közben a többi klubot sem hagynánk magára – fejtegette terveit Dikácz, miután beszámolt az egybegyűlteknek a délelőtti és délutáni tárgyalásairól. – Amint lesz rá pénz, főállású szakmai igazgatót szeretnék alkalmazni a szövetségben. Lelkes, elhivatott, komoly szaktudással rendelkező szakemberek vannak itt a megyében, örülök, ha tudok valamiben segíteni.”
Ezután a fórum többi résztvevője kapott szót. Jámbor Tamás az NB I Liga Liga-csoportjában szereplő Debreceni EAC játékosa azt kérte, hogy ne változzon minden évben a versenykiírás, alakuljon ki végre állandóság. A főtitkár úgy reagált, nem az irodai íróasztal mögött ülők találják ki a bajnoki rendszert, hanem a klubvezetők, az edző, a játékosok. „Tessék létrehozni egy ligát, ahogy a nők is tették – mondta Dikácz. – Mindenki mást akar, ez természetes. A ligaüléseken egyeztessenek, és a többségi véleményt közvetítsék az MRSZ felé. Jobb közéleti aktivitás kell!”
Oláh Tibor, a Debreceni Amatőr Röplabda Sportegyesület mindenese arra hívta fel a figyelmet, hogy immár olcsóbb egy csapatnak idegenben játszani, mint hazai pályán, annyira megnövekedtek a különféle díjak, kiadások. A játékvezetői díjak mérséklése érdekében a debreceniek és a nyíregyháziak megállapodtak, hogy a hazai meccseken közreműködhetnek hazai bírók, de ezt a Játékvezetői Testület vezetői nem engedélyezik. A főtitkár megígérte, közbenjár az ügyben.
Szabó László, az Arany János Általános Iskola tanára egy fontos kérdéssel zárta a fórumot: hogy lehet az, hogy ahol állítólag az utánpótlás-nevelés a legfontosabb feladat, ott az utánpótlás-edzők vannak a legrosszabbul megfizetve?!
