Tar Csaba:
A doppingszerek veszélyei a szabadidősportban
Mint tudjuk, a doppingszerek használata elsősorban a versenyzők körében terjedt el, melyre előző cikkeimben utaltam. Jelen írásomban kis betekintést szeretnék nyújtani az Olvasónak a szabadidő sportolók által használt doppingszerekről és azok káros hatásairól. Elsőként a szabadidősport fogalmát definiálnám: rendszeres testedzés, melynek célja a testi, lelki egészség megőrzése, tulajdonképpen minden szabadidőben űzhető sportágra vonatkozik. A szabadidősport azonosnak mondható az egészséges mozgás gazdag életmód kialakítása céljából végzett sporttevékenységgel, mely az aktív pihenést, felfrissülést, felüdülést, örömélményt jelent az egyén számára. Sajnálatos módon megjelent a sport ezen szegmensében is a meg nem engedett szerek használata. Az egyik legjelentősebb példa erre talán a testépítés és a fitness. Az Európai Bizottság felmérése szerint a Nyugat-Európai fitness termek rendszeres látogatóinak mindösszesen 6%-a ismeri el, hogy teljesítményfokozó szereket szednek. Észak-Amerikában a 11-12éves gyermekek körében is kezd elterjedtté válni a különféle szteroidok szedése, jelen pillanatban a fent említett korosztály 11%-a már használt valamilyen fajta doppingszert. Az EU tagországaiban összesen 23.000 fitness terem működik, kb. 16milló rendszeres látogatóval. A különböző tiltott szerek könnyen hozzáférhetőek a feketepiacon, interneten. Az anabolikus szteroidok és egyéb más növekedést serkentő hormonok behozatala, előállítása, illetve forgalmazása „nagy üzletnek” mondható, így például Németországban a feketepiacon 100millió eurós nagyságrendre rúg évente! Csak a fiatalabb korosztály hajlandó elmondani, hogy szteroidokat szed, tehát a fent említett százalékarány csak becsült érték, ennél jóval nagyobbnak mondható ezen szabadidő sportolók száma. Valaki minél intenzívebben, keményebb edzésmunkával folytatja az adott sporttevékenységet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy teljesítményfokozó szerekhez fog nyúlni.
Hatásmechanizmus:
A szteroidok közül szeretném kiemelni a HGH-t, (human growth hormone) másnéven: humán növekedési hormon. Ez az egész testben növekedést okoz, a tárolt testzsírt (triglicerid) lebontja, lassítja a zsírráalakulást, a zsírraktárakat mobilizálja. 1985-ig a HGH-t emberi tetemekből nyerték, majd ennek betiltását követően megjelent a szintetikus változata. A testépítők körében a humán növekedési hormont („növi”) a ’80-as évekig használták, majd a ’90-es évek „slágere” a szintetikus szer lett. Azon egyedeknél, akiknek a növekedési hormon szintje alacsony, kevés mellékhatást mutat a szer, ellenben egészséges sportolóknál megjelenhetnek különböző elváltozások, így pl: a fej csontjainak, a kéz és láb lágyrészeinek és néha más testrészeknek a megnagyobbodása. A hosszú végtagokon kívül a fenti betegségben szenvedők homloka megvastagodhat és hangsúlyosabbá válhat. Egyes esetekben, ha ez kombinálódik a kezek és lábak megdagadásával, létrejöhet a jellegzetes „Frankenstein-külső”. Ezen kívül felboríthatja a test érzékeny hormonháztartását is. Egyéb mellékhatások: fejfájás, kedélyhullámzás, túlzott izzadás, a bőr elszíneződése, látászavar, megerősödött testszag. A növekedési hormonnal kapcsolatos bűncselekmények, szabálysértések ritkák és elszigeteltek, tehát az „edzőtermi gyógyszerészek” lebukási aránya csekélynek mondható. „A szabadidősportban – akár fitness termekben, akár a saját kedvére otthonukban kocogók vagy amatőr testépítők esetében – nincs szó az esélyegyenlőség megsértéséről, viszont sportorvosi háttér és szakértelem hiányában az egészségkárosodás veszélye szignifikánsan nagyobb, mint a versenysportban. Ezeket a sportolókat egyrészt nem lehet ellenőrizni, hiszen nem tudunk mindenkinek a lakására elmenni vizeletmintát venni, következésképpen szankcionálni sem tudjuk a doppingszerek fogyasztását. Sokkal több értelme van a doppingolás alternatíváit jelentő szerek és módszerek propagálásának, hiszen ma már közismert tény, hogy megfelelő táplálkozással, személyre szabott edzésmódszerekkel, a sporttudomány és sportegészségügy eredményeinek gyakorlatba való átültetésével, szakszerűen fogyasztott étrend-kiegészítőkkel, ugyanolyan jó eredményt tudunk elérni a szabadidősport bármely területén, mintha valaki egészségre káros doppingszereket szedne. Közismert viszont az a kör, aki a doppingszereket – ezeken belül az egészségre kiugróan káros anabolikus szteroidokat és fehérje természetű hormonokat (EPO, növekedési hormon, IGF stb.) – illegálisan terjeszti. Ennek a tevékenységnek már van társadalomra veszélyessége, következésképpen megérdemli azokat a büntetőjogi szankciókat, melynek elrettentő hatása lehet. A törvény akár két év börtönbüntetéssel is sújthatja azokat a doppingszer terjesztőket, akik orvosi előírás nélkül, patikai forgalom mellőzésével terjesztenek testépítő szteroidokat, illetve egyéb hormontartalmú szereket. Még szigorúbban büntethetők azok, akik ezeket a szereket fiatalkorúaknak adják el, illetve fiatalkorúakat is bevonnak a terjesztésbe.” Utalva itt a fiatalkorúak veszélyeztetésére!
„Magyarországon a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 1998-as módosítása tartalmazta a doppingolással kapcsolatos előírásokat. Hazánkban a doppingolás bűncselekménynek számított, amely miatt akár börtönbüntetés is kiszabható volt. Nyilvánvaló, hogy az élsportoló nem számít bűnözőnek, így a szabályozás a tiltott szerek terjesztőit célozza meg. Azon személyeket fenyegette a jogszabály, akik fiatalokat szerekhez juttatták, és akik mások egészségének tönkretételével gazdagodnak meg. Ellenben az Alkotmánybíróság a jogszabályt alkotmányellenesnek minősítette 2000-ben, így a Btk. 283/B. §-a kikerült a Törvénykönyvből. ” Sajnálatos módon a fitness termekben „virágzik” az ajzószerek használata, felügyelet nélkül szedik azokat. Ellenben azon élsportolók, akik meg nem engedett, tiltott szereket használnak legalább orvosi felügyelet mellett élnek ezzel a sportszerűtlen magatartással. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki „orvosi javallatra” szed különféle doppingszert, az a későbbiekben nem fog egészségkárosodást szenvedni. Viszont az, aki össze-vissza, felelőtlenül, csak a „strandizmok” gyors gyarapítására törekszik, valószínűleg fogalma sincs, hogy milyen beláthatatlan káros következményekkel kell a későbbiekben szembenéznie. A versenysportban a dopping megállíthatatlanul növekedni, fejlődni fog, gondolva itt például a géndoppingra. A szabadidősportban viszont érdemes lenne a hangsúlyt a cikk elején említett definícióra, pontosabban a „testi, lelki egészség megőrzésére” korlátozni.
A 47/2000. (XII. 14.) AB határozat többek közt kiemeli, illetve indokolja álláspontját:
„1. A jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerében a <> elnevezésű bűncselekményt a kábítószerrel visszaélés közvetlen szomszédságában helyezte el, a két bűncselekményt azonos mértékben tekinti társadalomra veszélyesnek. A doppingszereknek azonban nincs káros hatásuk, nem okoznak függőséget, tehát használatuk nélkülözi a társadalomra veszélyességet, így nem indokolt e magatartások büntetőjogi szankcionálása.
2. A kifogásolt jogszabály megkülönböztetés nélkül "sporttevékenységről" beszél, noha a doppingszerek tilalma csak a versenysportra vonatkozhat, és csak a sportegyesületek tagjait kötelezheti. Szabadidősport és magánszemélyek vonatkozásában a büntetőjogi tilalom illetéktelen állami beavatkozásnak minősül.
3. A kifogásolt jogszabály egyes törvényi tényállási elemei - a bűncselekmény megvalósulásának törvényi előfeltételeit tekintve - sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményeit, és ekként sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetve a 8. § (2) bekezdését is.
A bűncselekmény ugyanis bizonyos jogszabályok, egyezmények, előírások megszegése útján valósítható meg.
Márpedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy egyes sportszövetségek tilalmi listái, szabályai nem tekinthetők jogszabálynak, nem részei a magyar jogrendnek. Ezen túlmenően, a sporttörvény rendelkezései ellenére, a kapott törvényi felhatalmazás alapján a Kormány nem alkotta meg azt a részletes rendeletet, amely a belső jogrendszer keretei között felsorolná a tilalmazott szereket.
A sérelmezett jogszabály ezen kívül nem állja meg a helyét büntetőjogi szempontból sem. Nem tisztázza a lehetséges elkövetők körét, nem tartalmazza a konkrét elkövetési magatartást, illetve a várható szankciót. Az egyes elkövetési cselekmények határozatlanok, az elkövetők köre aszerint sincs behatárolva, hogy bárki lehet tettes, felbujtó, bűnsegéd stb.”
Az AB szerint a bizonytalan jogfogalom sérti a jogbiztonságot. A Btk-beli dopping-jogban csak ilyeneket lehetett találni. Például képlékeny volt a Btk-ban:
1. mi számít teljesítményfokozásra alkalmas szernek;
2. mi itt a jogilag adekvát nemzetközi szerződés, hatósági előírás;
