Célba ért a biciklis bolygó hollandi
A Hollandiában született, de már hosszú ideje Pécsett élő Simon Wintermans június 29-én megérkezett Isztambulba, teljesítve a 2010-es kulturális fővárosait érintő kerékpá-ros túráját.
A nem hétköznapi kirándulás célja az volt, hogy megtudja, létezik-e a valóságban so-kat emlegetett európai egység. Ezért számos alkalommal szakította meg útját egy-egy arra érdemes hely vagy ember kedvéért: tervszerűen, de akár véletlenül is. A magányos biciklista mindenütt feltűnést keltett, így könnyebben akadt össze érdekes emberekkel. Magyarországi svábokkal és vajdasági magyarokkal beszélgetett együttélésről, többség és kisebbség viszonyáról. Franciául tudó bosnyákokkal kávézott egy boszniai szerb kávé-zóban majd németül tudó albánokkal tette ugyanezt Macedóniában.
S megtalálta-e vajon végül, amit keresett? Bár mindenütt szívélyességgel és vendég-szeretettel találkozott, tapasztalnia kellett, hogy a külön-külön nagyon barátságos nem-zetek többnyire negatív sztereotípiákban gondolkodnak egymásról. Ennek az oka a sze-mélyes tapasztalatok, a másik megismerésének a hiánya. S hogyan lehetne ezeket pó-tolni? Simon szerint legjobban egy határokon átnyúló biciklitúrával!
A biciklis egyébként hamarosan egy közönségtalálkozó keretében mutatja be túrájá-nak állomásait, és mesél tapasztalatairól, kalandjairól, minden érdeklődőnek.
A Hollandiában született, de már hosszú ideje Pécsett élő Simon Wintermans április 10-én indult el a németországi Essenből, hogy végül június 29-én megérkezzen Isztam-bulba. A végállomást a Hagia Sophia előtti tér jelentette, ahová az őt fogadó török biciklis klub tagjaival együtt kerekezett be. Ezt az utolsó pár kilométert leszámítva az egész tú-rát egyedül teljesítette.
Az út mérlege számokban elsőre könnyen sokkoló lehet: 65 nap folyamatos biciklizés 17 országon keresztül, 345 nyeregben töltött óra, napi átlagban 101, összesen 6582 megtett km. Mindezt a meredek hegyek, a 40 kilós fölpakolt bicikli és a sokszor esős vagy éppen kánikulai időjárás ellenére 19 km/órás átlagsebességgel sikerült teljesíteni.
A merész kerékpárossal szemben a legkomolyabb kihívásokat a terepviszonyok tá-masztották. A meredek hágók, ember nem járta erdei ösvények és helyenként igencsak rossz minőségű utak mellett a változékony időjárás is problémákat okozott. Monenegró hegyei közt hóborította szakaszokon kellett átkelnie, hogy délebbre érve 40-44 fokos hőséggel szembesüljön. Szerencséjére az utat technikai gondok és balesetek nem nehe-zítették. Speciálisan átépített kerékpárja, melyet egy szponzorától, egy utrechti kerékpá-ros bolttól nagyon kedvezményesen kapott, lényegében meghibásodás nélkül kibírta a sokezer kilométert, még defektje sem volt.
Simon Wintermans blogjában számolt be útjáról. Írásaiból kibontakozik annak az utá-nozhatatlanul sokszínű kulturális egyvelegnek a képe, amit Európának nevezünk. Talál-kozott családfáját évszázadokra visszavezető német gróffal, akinek apja még fegyverrel védte a vukovári családi birtokot a délszláv háborúban, a fiú viszont már a mesefilmeket idéző Rajna-vidéki kastély ura. Várták vendégként Passau kolostorában, ahol az első ma-gyar királyné, Gizella élte utolsó éveit, míg máskor félreeső balkáni kisvárosok lakói invi-tálták meg otthonukba szinte ismeretlenül. Számtalan nyelvvel, kultúrával és vallással érintkezett az utazás során, s mindenütt hasonló szívélyességet és vendégszeretet ta-pasztalt. Sokaktól kapott segítséget: indulás előtt kisebb-nagyobb adományokkal, később pedig étellel és szállással támogatták, sokszor teljesen ismeretlen, ráadásul szegény sor-ban élő emberek.
Emellett azonban lépten-nyomon látnia kellett, hogy Európa közel sem volt mindig ilyen idilli és barátságos. Látta a nácik ellen épített francia erődrendszer bunkereit, az első világháború óriási temetőit, Dachau néhai koncentrációs táborát és a még mindig háborús sebek által elcsúfított horvát Vukovárt. Feliratokat, amelyek elűzött csehországi németekre, meggyilkolt srebrenicai muszlimokra és koszovói albánokra emlékeznek. Em-berekre, akiknek vallásuk, nemzetiségük volt az egyetlen bűnük.
A pozitív tapasztalatok azonban szerencsére többségben voltak. Ahol az egymás mel-lett élő népek megismerik egymást, ott könnyebben megy az elfogadás is. Mint a két népcsoport által fele-fele arányban lakott szlovéniai Lendván, ahol magyarul tudott be-szélni mindenkivel, s azt tartották a legkevésbé lényeges kérdésnek, hogy ők akkor me-lyik népcsoporthoz tartozónak is vallják magukat.
Simon útjának volt jótékonysági célja is: nem véletlenül egy ilyen, a kultúrákat köze-lebb hozó kezdeményezést igyekszik támogatni. A Koszovó északi részén található, szer-bek és albánok által vegyesen lakott Mitrovicában egy jó példa a Mitrovica Rock School. Ez a rendhagyó intézmény a könnyűzenét használva eszközkéntigyekszik megszólítani mindkét népcsoport fiataljait, rádöbbentve őket, hogy milyen sok minden köti is össze őket. Az óriási etnikai feszültségek miatt az iskola egyelőre két épületben működik: a várost kettészelő Ibar folyó albán- és szerblakta oldalán egyaránt. A tanulók azonban elektronikusan kapcsolatban vannak egymással, s ez elősegítheti, hogy megtanulják, miként élhetnek együtt, miként is hozhatják létre a maguk kis európai egységét a Balkán szívében.
További információk, képek és érdekességek a www.essen-pecs-isztambul.info oldalon.