5. nap (115 km, 1.885m szint)
Reggel fél hat felé a kakas tíz másodpercenként kukorékolt, így mivel már nem tudtunk aludni, meg várható volt, hogy a gazdája is megjelenhet, gyorsan összepakoltunk és korán 7 óra körül elindultunk Edolo irányába. A mai cél Tirano elérése és lehetőség szerint minél magasabbra feljutás a Bernina hágó irányába, mivel a következő 6. napon ez a hágó a cél.
Az első nagyobb város Breno volt itt kanyarodtunk ismét hegyek közé, mivel az utóbbi 3 napban többségében sík területen a nagy hegyektől délre haladtunk. A reggeli elfogyasztása után haladtunk tovább Edolo felé. A város előtt már igen fülledt meleg lett az idő, az út is egyfolytában emelkedett, amikor egy megfelelő fürdőző helyet sikerült találni az Oglio folyó partján. A víz kristálytiszta és igen hideg volt, itt sikerült megoldani a tisztálkodást és a hűtést is. A parton tábla figyelmeztetett arra, hogy a folyón feljebb tározós vízerőmű található, ami miatt váratlanul jelentősen megnőhet a vízhozam, és így veszélybe sodorhatja a fürdőzőket. Emiatt nem mentünk a vízbe, hanem csak a parton állva locsoltuk magunkat. Aztán a továbbindulás után láttuk is az erőmű épületét és a csővezetéket a hegytetőre, ahol egy tó található. A Google Earth-ben megnézhető ez a tó melynek felszíne 1057 m magasan helyezkedik el, míg a lenti víztároló 645 m-en. Az ilyen típusú erőmű nagyon hasznos tud lenni a villamos energia rendszer szempontjából, mivel a hajnali időszakban (amikor alacsony a fogyasztás) vizet szivattyúznak a felső tóba (olcsó áramot használva), azután a délutáni fogyasztási csúcs esetén leengedik a vizet, és villamos energiává alakítják a víz helyzeti energiáját. (Egy kis háttér: minden pillanatban annyi villamos energiát kell termelni, mint a fogyasztás, ezért szabályozó erőművekre van szükség, ami általábaan gázos). Így fosszilis energiát égető csúcserőművek építését, üzemeltetését lehet megspórolni, mivel a hajnali időszakban valószínűleg atomerőmű által termelt villamos energia felhasználásával juttatják a vizet a felső tóba, ráadásul ez az energia nagyon olcsó, míg a csúcsidőszaki energia nagyon drága, akár 2-3 szoros árkülönbség is lehet. Sajnos nálunk itthon (a „méreg”zöldek) úgy gondolják nincs ilyen tározós erőműre szükség, mivel az károsítja a környezetet, (az importból származó földgázból termelt villamos energia CO2 kibocsátása nem) pedig Szlovákiában, Ausztriában és itt Olaszországban is elterjedt ez az erőműtípus, mint az erőforrásokkal spórolás formája. Utunk során 6-8 ilyen erőművet láttuk. Ha valakit érdekel, akkor találhat még ilyen erőművet Morandino-nál, - nem sokkal Edolo előtt - ahol az alsó tó 380, míg a felső tó 1.817 m-en található.
Na ez után a kis kitérő után térjünk vissza a túrán történtekre. Edolo után kezdődött (695m) a mászás Aprica üdülőváros felé (1.180m). Az út helyenként 6-7 %, máshol meg csak 1-2% meredekségű volt, jellegében nagyon hasonlított a Felsőhámor Lillafüred közötti útszakaszra, tehát jobbról (észak felől) magas sziklafalak balról meredek völgy. A hegy meredeksége nem volt veszélyes, viszont a nap nagyon erősen tűzött és a sziklafal, mint valamint cserépkályha ontotta a meleget. Aprica-hoz közeledve az aszfalton híres kerékpárosok nevei tűntek fel, Vinokurov, valamint több helyen a Giro d’Italia logoja is látható volt. Itthon utána néztem és kiderült, hogy 2010-ben a Giro 19. szakaszának hegyi befutója volt Aprica. A hágón próbáltunk valamilyen étteremfélét keresni, ahol pizzán, tésztám, szendvicsen kívül mást is lehetne kapni -Cobranco ezeket ki nem állhatja-, de nem sikerült, így a túloldalon leereszkedtünk a Tirano-Tresenda közötti völgybe. Ereszkedés közben megálltunk fényképezni, nézelődni és Cobranco rögtön kiszúrta a 2. napi táborhelyünket a kukoricaföldön, ahol a tulaj jött megnézni, mit is teszünk. A szerpentinen leereszkedve kb. 5 km-t tekerve értünk Tirano-ba, ahol megnéztük a Bernina Express állomását, és tovább kerestünk egy meleg étellel szolgáló olcsó helyet, de csak nem sikerült, míg a végén Cobranco kiszúrta, hogy a Simply Market-ben akciós sült grill csirkét lehet kapni 4 Euro ellenében. Rögtön be is neveztünk egyre, elosztottuk a frissen sült meleg húst és a helyi parkban jóízűen el is fogyasztottuk. Vacsora (vagy ebéd ?) után 17:30-kor elindultunk a Berninan hágó irányába vezető úton. Az út a Madonna di Tirano (430m) templom mellett vezetett Svájc irányába, a határt 1 km után értük el, ahol a határőröknek integetve megállás nélkül jutottunk át, bár előtte többször több nyelven kiírták, hogy az úti okmányokat készítsük ki. Eleinte 5-6 %, majd 7-8 % meredekségű úton erőltettük a „platós IFÁ-inkat” felfelé. A Lago di Poschiavo tavat 970m-nél értük el, ahol a Bernina Express-t megtekintve indultunk tovább felfelé. Innen kb. 8 km-rel feljebb a völgyön a főút mellett Cobranco megtalálta az utolsó lehetőséget a szállásra (1160m) kb. 19:30-körül. Sajnos még nem volt sötét így az út mellett megvacsoráztunk és 20:30 körül feltoltuk a kerékpárokat a táborhelyre. Az időjárás errefelé nem kecsegtetett semmi jóval a holnapi Bernina hágó előtt, mert hűvös volt, a hegyek felhőbe burkolóztak és félő volt, hogy esni fog. Az eső azt jelentette volna, hogy szétfagyunk a hágó felé vezető úton.
Folytatjuk...
Rövid összefoglaló videó:
http://www.youtube.com/watch?v=glC2QBNa8_Y A film 1 része
http://www.youtube.com/watch?v=4R6-LLOq55Y A film 2 része
A teljes film megnézhető itt: http://cobranco.atw.hu/
Irta: Kaposvári István
Szerző: szabadban
Forrás: Cobranco
