Kovács Ági nyilatkozata:
"Bizonyos értelemben jóleső, hogy tegnap a doppingvétség közzététele után 120 nem fogadott telefonhívást kaptam, és 17 média üzenetét. Érthető, hogy senki számára sem közömbös, hogy mi történt. Félreértés ne essék, egyetlen tévét, rádiót, lapot, újságírót sem szeretnék megsérteni, de hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a távirati iroda útján mondom el, mit érzek. Változatlanul az előttem álló feladatokra szeretnék összpontosítani, így a jövő hét pénteken kezdődő országos bajnokságra, majd a december közepén esedékes rövidpályás debreceni Eb-re. Teszem ezt akkor is, amikor tudom, hogy a történtek következtében akár kétéves eltiltást is kaphatok. 13 éves versenyzői pályafutás után vagy talán közben rémisztő ennek még a gondolata is. Ide jutottam..."
"Október 30-án 7:55 percig minden rendben volt, a Kőér utcában ekkor kerestek fel a Magyar Antidopping Csoport képviseletében. Ilyen a sors, az előző nap este Ruza József, a Magyar Úszó Szövetség főtitkára arról tájékoztatott, hogy Roger Moore 30-án 9 órakor a Hilton Szállóban velem akar találkozni, hogy felkérjen az UNICEF sportnagykövetének. Boldog voltam és büszke. Másnap Turi György vezetőedző engedélyt is adott, 8:00 órakor a Kőér utcából távozhassam, hogy időben ott lehessek a találkozón. A doppingellenőröket mindenről tájékoztattam, de ők közölték: szabály az szabály, a mintavételre sort kell keríteni. Kapkodtam, nyugtalan voltam, a megadott mennyiséget nem tudtam biztosítani.
A jelenlévő két hölgy megértést tanúsított, kiváltképp, amikor Turi György felvetette nekik, mi lenne, ha elkísérnének, és a Kőér utcai helyett a Hilton Szálló mosdójában tennék eleget kötelezettségemnek. A két hölgy először tanácstalan volt, majd közölték, hogy felhívják dr. Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezetőjét. Pár perccel később látszólag jóérzéssel közölték, hogy mehetek, írjak alá néhány papírt, minden rendben van, rövidesen ismét felkeresnek. November 8-ig nem történt semmi. Aztán tegnap kora délután Ruza József MUSZ-főtitkár tájékoztatott arról, hogy a Magyar Antidopping Csoport hivatalos levélben közölte, az általam szolgáltatott vizeletminta az előírt minimum mennyiséget, a 75 ml-t nem érte el, és így a doppingellenőrzés céljából nem volt elfogadható. Közölte azt is, hogy ezt követően a további mintaszolgáltatást hivatali elfoglaltságomra hivatkozva megtagadtam, és a megtagadás tényét írásban ki is jelentettem. Mindezek következtében pedig fegyelmi eljárást kell indítani ellenem."
"A tájékoztatást értetlenül fogadtam. A mintavételt mint a fentiekből kiderül nem tagadtam meg. Az írásbeli nyilatkozatomban magam írtam be kézzel, hogy hivatalos ügyben kell az edzés vége előtt távoznom, de mindenben rendelkezésre állok, próbáltam mintát adni, de a mennyiség nem volt elég. Hangsúlyozom, ezt írtam én. És egy másik papíron, mert három volt, a doppingellenőrök maguk rögzítették: "Együttműködő volt, tudomásul vette a jogait, tájékoztattuk, hogy a szövetség vizsgálni fogja az ügyet." A hölgyek kérdésemre hangsúlyozták, hogy a formanyomtatvány további részleteivel ne foglalkozzak, az egy séma, az én esetemben a kézzel általuk vagy általam írtak lesznek figyelembe véve. Remélem, senki nem feltételezi rólam, hogy a saját végrendeletemet írom alá, ha nem kaptam ezt a látszólag jó szándékú eligazítást, mert tény, hogy az elém letett dokumentum címe: +Nyilatkozat dopping mintavétel megtagadásról+. Nincs az a Roger Moore, vagy az a megtisztelő sportnagyköveti feladat, amelynek érdekében félredobnám, meggyaláznám azt a közel másfél évtizedet, amit az uszodában eltöltöttem. Nem tudom, kell-e mindezt tovább magyarázni... Hangsúlyozom, azért adom írásban ezt a nyilatkozatot, mert talán érthetően a történtek felzaklattak, sok mindent átértékeltek, értelmetlenné tettek."
"Tudom, hogy a doppingellenes harc fontos. Élharcosa akarok, vagy most már mondjam úgy, hogy akartam lenni ennek a küzdelemnek. A verseny tisztaságáért, a sportolók érdekében zajlik. Becsülöm azok munkáját, törekvését, akik ennek elősegítéséért cselekednek. Eddig a társaimnak tekintettem a doppingellenőröket. Most elbizonytalanodtam. Rajtakapni akarnak bennünket? Lecsapni ránk? Mindenáron eredményt kell felmutatniuk? Akár a megtévesztés árán is?"
"A Magyar Úszó Szövetség november 8-án, az Antidopping Csoport levelének kézhezvételét követően arra kért, hogy azonnal vessem alá egy doppingvizsgálatnak. Ruza József főtitkár személyesen beszélt dr. Tiszeker Ágnes úrnővel, és arra kérte, hogy a doppingellenőröket küldje el az uszodába. Az ügyvezető igazgató közölte: valamennyi munkatársa más feladattal van elfoglalva, nem érnek rá. Tisztelettel kérdem, hogy számukra miért fontosabb, hogy valakire váratlanul újfent lecsaphassanak, mint hogy ezt az ügyet mielőbb tisztázzák. Nagyképűség, ha azt mondom, hogy ennyi talán megilletne?"
"Kapacitás híján természetesen magam mentem el a kijelölt irodába, ahol kellő mennyiségű mintát adtam. Remélem, az eredmény is hamar meglesz. Sajnálom, hogy október 30-án reggel fél tízkor a mintavételre senki nem tartott igényt. Roger Moore-nál ugyanis közel fél órát töltöttem."
"Nem tudom, hogy a továbbiakban mi vár rám. Nem tudom, hogy ma menjek-e edzésre vagy sem?" - vetette fel Kovács Ágnes. "Az edzőm vár, a úszó szövetség fegyelmi bizottsága hivatalosan megkezdte az ügy feldolgozását. Nekem viszont fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. A Nap-kelte szerkesztőségébe reggel a jogi bizottság vezetőjének kocsijában érkeztem, abban is távoztam. Ahogy egy nappal korábban a doppingcsoport központja előtt, itt is újságírók, kamerák vártak. Eddig mindenkivel boldogan találkoztam, most már félve. Mit mondjak nekik? Meddig magyarázzam a bizonyítványomat? Nyilván rövidesen a WADA-tól is, tehát a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségtől is levelet kapok. Ma még csak a magyar lapok írtak rólam, holnap talán már néhány külföldiben is szerepel a nevem. Másképp, mint eddig!"
"Televízióban, rádióban mindezt már nem tudnám folyamatosan elmondani. A megértésüket kérem!"
